Amikor az élet nem tartja magát a tervhez III. – interjú Rapkai Renátával, a Két Szerecsen Bisztró és Kávéház üzletvezetőjével
#restart #újratervezés #karantén #COVID19
Az interjú alapján készült cikk 2020. május 6-án jelent meg a wmn.hu internetes oldalon, ezen a linken olvasható: https://wmn.hu/wmn-life/52769-amikor-az-elet-nem-tartja-magat-a-tervhez–kimozdulni-a-holtpontrol-gondolatok-az-ujrakezdes-ujratervezes-lehetosegerol
1.Hogy vagy a karantén létben? Hogyan hat rád? Mivel foglalkozol most?
Az első héten a zárás után volt egy döbbenet, egy sokk, főleg, hogy jöttek volna a gyönyörű tavaszi hónapok, amikor mindenki kimozdul és virágzik a teraszunk. Pont két héttel a zárás elött kapott egy díjat az étterem, mi lettünk az Év Szerethető Étterme. Sajnos már nem tudtuk folytatni, nem tudtunk kiteljesedni ebben az örömben, pedig nagyon szerettük volna kiélvezni az elismerést.
Mi úgy döntöttünk, hogy inkább bezárunk és addig zárva maradunk, amíg nem találunk ki valami olyat, ami közel áll hozzánk. Két és fél hét csend után felállt a team és akkor döntöttük el, mit fogunk csinálni. Tulajdonképpen nem a pénzkereset volt a célunk, hanem az, hogy kimozduljunk, hogy segíthessünk és érezzük, hogy fontosak a napok. A chef helyettesünk, Kriski Zoli ötlete alapján konszenzusra jutottunk: elhatároztuk, hogy az egészségügyi dolgozókat, a beteg gyerekeket és azokat a dolgozóinkat fogjuk támogatni, akiknek van merszük, energiájuk bejönni és dolgozni ezért az ügyért. Persze ez nagyon nehéz döntés volt, mert kezdetben ahányan voltunk, annyifélét gondoltunk.
2. Mi segített abban, hogy ráhangolódj erre az új helyzetre? Miből merítesz erőt? Hogy engeded el a tegnapot?
Az első napokban leblokkoltam a rám nehezedő nyomás miatt. Időre, együttműködésre, a csapat összetartására, a tulajdonosok támogatására volt szükség ahhoz, hogy egy bonyolult helyzetre megszülethessen a jó válasz. Ez most egy ilyen helyzet, mindenki beveti azt, amije van, ez nem is kérdés.
Megmondom őszintén, engem ez kimozdított a holtpontról, mert ahova viszem az ételeket a házakba, ott nagyon sok pici gyerek van, és nagyon sok kedves szót, törődést, meg kedves videókat kaptam, ami arra sarkallt hogy érdemes ezt csinálni.
Én végig pozitivan álltam hozzá, nem gondoltam arra, hogy megbetegszem vagy hogy a családom megbetegedhet. A csapat meg a tulajdonosok is ezt mutatták és így kölcsönösen nagyon sokat segítettünk egymásnak.
3. Mit csinálsz, amikor hirtelen váratlan helyzetbe kerülsz? Hogy reagálsz a változásokra?
Én úgy működöm, hogy ha kapok egy gellert, ha valami jó eszembe jut, akkor utána már visz a lendület. Itt is ez volt: rengeteg család lakik a környékünkön, elkezdtem kérdezni tőlük, hogy nem unjátok még a főzést, nem akartok egy kicsit lazábban lenni? Mert akkor azt tudom nektek ajánlani, hogy rendeljetek tőlünk ebédet és ezzel segítsétek önmagatokat is meg a mi ügyünket is. Tetszett nekik a dolog, erre megfogalmaztam egy kedves szöveget, ami nem tukmáló. Ez az egész nagyon belelkesített – így kezdődött az egész. Remélem, hogy pozitív kicsengése lesz a kezdeményezésünknek, és azt fogják érezni az emberek, hogy nem nyomultunk erőszakosan, és hogy ár-érték arányban korrekt volt az ajánlatunk.
4. Hogy látod magad 1 év múlva? Mi marad meg a régi énedből, és mit viszel tovább ebből az új, karanténos énedből?
Sok minden másképp van most, minden új, tehát nem lehet a rutinra dőlni. Észrevettem, hogy 5-6 óra alatt nagyon elfáradok, egész másképp kell koncentrálni ehhez a tevékenységhez. Most nemcsak egy vezető vagyok, aki feladatokkal látja el a kollegáit, meg ül az íróasztalnál, hanem szerves része vagyok a gépezetnek, megyek én is ugyanúgy mint ők, napi szinten 40-50 családot kiszolgálok.
Nagy tanulsága ennek az időszaknak, hogy most nem lehet kérdés, hogy ezen mennyit keresünk. Sőt, azt is tudjuk, hogyha lesz újranyitás, akkor más koncepcióval kell újraindulnunk. Nekünk stabil volt az üzleti modellünk, nem kellett napról napra változtatnunk a mindenkori trendek szerint. De most nekünk is igazodni kell az új helyzethez és még sokkal visszafogottabbá kell válni, ugyanis nagyon sok étterem lesz nyitáskor a nem olyan nagy magyar keresletre. Nagyon sokan nem fogják megengedni maguknak, hogy napi szinten étterembe járjanak. Nekünk nagyon fontos, hogy a nyitás után is természetesek és szerethetőek maradjunk, hiszen a díjat is ezért kaptuk.
Én egész életemben hittem abban, hogy ha valaki nem görcsöl rá valamire, hanem egyfajta természetességgel csinálja, akkor az egy jó deal lesz mindenkinek. Mindig szerettem a munkámat, ezért soha nem éreztem úgy, hogy dolgozni járok. Ez a hozzáállás most is bejött a karantén időben.
Nem gondoltam volna, hogy ezt az átállást mi ilyen flottul meg tudjuk csinálni, mindig azt mondtam, amikor kérdezték a tulajdonosok, hogy nem települünk-e ki az étteremmel szabadtéri helyszínre, hogy az egy másik szakma. Most azt gondolom, hogy már azt is meg tudnánk csinálni. A kényszer azért hoz jó dolgokat is. Azt gondolom, hogy minden rendbe fog jönni, de nem holnapután. Lehet, hogy ez 1-1,5 év lesz, ami rengeteg a mi életünkben, de azt beszéltük, hogy türelemmel ki fogjuk várni. Hiányoznak a barátaim, meg a társas összejövetelek, de most az ember kénytelen mindent maga megoldani.