Amikor az élet nem tartja magát a tervhez II. – interjú Farkas Róberttel, a Budapest Bár zenekar vezetőjével
#restart #újratervezés #karantén #COVID19
Az interjú alapján készült cikk 2020. május 6-án jelent meg a wmn.hu internetes oldalon, ezen a linken olvasható: https://wmn.hu/wmn-life/52769-amikor-az-elet-nem-tartja-magat-a-tervhez–kimozdulni-a-holtpontrol-gondolatok-az-ujrakezdes-ujratervezes-lehetosegerol
1.Hogy vagy a karantén létben? Hogyan hat rád? Mivel foglalkozol most?
Ahogy kiderült hogy karantén lesz, én például azonnal levágattam a hajam, szinte kopaszra. Pont azért csináltam, mert mondták, hogy ez nem hetek, hanem hónapok lesznek, így most van időm növeszteni 🙂
A legfélelmetesebb az, hogy most nem valahol lokálisan van egy probléma, de ha elutazok, akkor majd jó lesz, hanem az egész világ bezárt pillanatok alatt. Akárhová utaznál ezen a bolygón, most sehová nem tudnál bemenni meginni egy kávét, élőzenét hallgatni, vagy egy személyes találkozót megbeszélni.
Mi szerencsések vagyunk a zenekarban, mert mi most töltjük a tervezett pihenőidőnket: éppen befejeztük az utolsó albumunkat, csak a lemezbemutató maradt el.
A társammal már korábban elkezdtünk lakásokat felújítani és amióta nem lehet koncertezni, leginkább ezzel foglalkozom. Volt pár éve egy porckorong sérvem, s a műtét után arra gondoltam, hogy mi lesz, ha többé nem tudok színpadra lépni? Akkor találtuk ezt a lehetőséget, először a saját házunkat újítottuk fel, aztán barátokét, ismerősökét, most már több megbízásunk is van. Ez egy olyan dolog, ami a járvány után is velem marad. Most még tele vagyok energiával, szívesen tanulok új dolgokat, és van rá kapacitásom a zene mellett.
Nekem azok a jó napok és akkor nincs bennem bizonytalanság meg kétkedés, ha nem nagyon olvasok híreket, hanem teszem azt, amit arra a napra szántam magamnak. Sokkal jobb olyan dolgokkal foglalkozni, amik feltöltenek. És azt gondolom, hogy ez nem csak karantén időben igaz.
2. Mi segített abban, hogy ráhangolódj erre az új helyzetre? Miből merítesz erőt? Hogy engeded el a tegnapot?
Tudom, hogy nem hosszú éveket, csak pár hónapot kell így kibírni színpad, zene, társaság nélkül. Mivel optimista vagyok, azt mondom, hogy nyáron már a színpadon leszünk. Budapest Bár nélkül nem fog eltelni a 2020-as esztendő!
Most olyan dolgokat csinálhatok, amire nem volt időm, amikor nagyon sokat koncerteztünk. Többet tudok például egy-egy hangszerrel foglalkozni, ami nekem nagyon fontos, mivel hegedűn, zongorán, gitáron, harmonikán, brácsán is játszom. Több időm van a házunk építésével meg az építkezésekkel törődni, ebből is rengeteg új dolgot tanulok.
És ami külön boldoggá tesz, hogy lett egy pici kutyánk, akit most pár hónap alatt nyugodtan felnevelhetünk. Farkas Bertalannak hívják, ő minden koncertünkön ott lesz!
3. Mit csinálsz, amikor hirtelen váratlan helyzetbe kerülsz? Hogy reagálsz a változásokra?
Amikor belevágtunk az építési vállalkozásba, akkor eleinte nekem például nagyon új volt, hogy minden nap korán reggel kell felkelni. Amikor először mondták, hogy ok, akkor fél 8-kor találkozunk itt meg ott, csak pislogtam, hogy akkor 6-kor kell kelnem ahhoz, hogy odaérjek? Ez szinte elképzelhetetlennek tűnt korábban. Egy rendes zenész reggel 6-kor jön haza. Ez régen így volt. Én meg nem jövök, hanem megyek? De aztán pár hét után éreztem, hogy sokkal energikusabb vagyok, valahogy átállt a biológiai órám. Délelött az építkezésekkel foglalkozom, délután meg ha kell, lepihenek egy fél órára és tovább tudok menni. Nem a gyakorlásból veszem el az időt, csak korábban kezdem a napot.
Szeretek új dolgokat kipróbálni. Váratlanul ért, amikor a gerincműtétem után azt mondták, hogy menjek el jógázni, de úgy voltam vele, hogy megnézem mit segíthet. Azóta folyamatosan jógázom, pedig először olyan fal volt köztem és a jóga között, hogy nincs az a kőműves, aki lebontsa.
Nagy példaképem Yehudi Menuhin, aki csodálatos hegedűművész létére más stílusokkal is megpróbálkozott, minden földrészen járt, mindenkivel játszott, Ravi Shankarral is többek között. Én is évekig játszottam a 100 tagú cigányzenekarban, aztán játszottam klezmert, autentikus cigányzenét, voltam vendégművész dark metal zenekarban, szóval rengeteg mindent kipróbáltam és amiben örömet találok, azt nagyon szívesen csinálom.
4. Hogy látod magad 1 év múlva? Mi marad meg a régi énedből, és mit viszel tovább ebből az új, „karanténos” énedből?
Viszem tovább a zenét is meg az építési vállalkozást is. Tudom magamról, hogy higgadt vagyok és jó emberismerő. Ha valami nehézség lép fel, akkor azon vagyok, hogy minél hamarabb megoldjuk és továbbgördüljünk a munkával. Eleve olyan embereket választok, akikkel tényleg együtt akarok és tudok dolgozni. Nem csak azt nézem, hogy milyen hosszú az út A-ból B-be, hanem azt is, hogy úgy jussunk el oda, hogy aztán legyen majd C is, meg D is. Amikor például egy albumot készítünk, akkor igyekszem annyira igénybe venni az emberek idejét és energiáját amennyire muszáj. Ha előző nap koncertezünk, akkor másnap reggelre nem teszek be nekik egy stúdiófelvételt ami mondjuk 8-10 óráig tart. Ugyanígy az építőiparban is: ha egész héten dolgoztak, akkor a hétvégén tudjanak pihenni. Így elvárhatom tőlük, hogy amikor dolgoznak, akkor tényleg az legyen az első.
Nekem mindig fontos a kapcsolattartás, az egymással való emberséges bánásmód, de az is, hogy a barátság ne menjen a minőség rovására. A Budapest Bárban olyan munkakapcsolatot alakítottam ki, ami baráti és önfeledt, de közben produktív is. Ezt a hozzáállást nagyon jól tudom alkalmazni az építőiparban is. Érdekes módon valahol mindkét tevékenység a szórakoztatóiparhoz tartozik. A zenében ez egyértelmű. A felújítási munkáknál pedig ott van a kreatív rész, amikor közösen kitaláljuk a megrendelővel, hogy minek örülne a legjobban és amikor kész a lakás, akkor iszonyatosan élvezi, szinte szórakozik benne. Főleg, ha még egy kis Budapest Bárt is bekapcsol hozzá :-). Bennünk megbíznak az emberek, mert ismerik a zenénket, ott vannak a koncertjeinken, és tudják, hogy ezek a fiúk biztos nem fognak csak úgy lelépni anélkül, hogy rendesen befejeznék a munkát.
Feleségem mondta, hogy én egy ilyen nehéz helyzetben is mint a karantén, mennyire optimista vagyok. És igaza van: értékelem, hogy mi van körülöttem, nem akarok tudatlanul élni, de elkönyveltem, hogy itt most nem érhet véget a világ, nem zárhat be örökre minden – és ahogy ez tudatosult bennem, onnantól kezdve nem volt olyan nagy félelmem.