John Blakey és Ian Day: Kihívásfókuszú támogatás a gyakorlatban (Z-Press Kiadó Kft, 2019)

Könyvajánló – John Blakey és Ian Day: Kihívásfókuszú támogatás a gyakorlatban (Z-Press Kiadó Kft, 2019)

#challengingcoaching #komfortzóna #bátorcélok #felelősségvállalás #visszajelzés

Ez egy félelmetesen izgalmas könyv, amely arra hivatott, hogy provokációt és kihívást keltsen a coachok körében, hogy „a játéknak véget vetve” nagyobb értéket nyújtsanak mind az egyéni ügyfeleiknek, mind pedig a vállalataiknak” – írta a könyvről annak egyik méltatója.

Az alábbi írás eredeti változata a Coachszemlében jelent meg, ezen a linken érhető el: Coachszemle – könyvajánló

Ha te mint tapasztalt coach, vagy vezető egy kicsit is érzel kihívást abban, hogy megtaláld/ finomítsd saját hiteles hangodat a munkádban és emellett nyitott vagy a coachingszemléletre és a személyközpontú, támogató, non-direktív coachingfelfogás megújítására, akkor ez a könyv neked szól!

A könyv megírásakor az írók célja az volt, hogy „[….mivel szeretjük a kihívást….] fel akarjuk kavarni a fiatal coaching szakmát azzal, hogy rámutatunk arra, hogy a jelenleginél több is lehetne.” Félreértés ne essék, itt nyilván nem arról van szó, hogy „nagyobb kihívás” címszóval a szerzők szerint bátrabban kellene felpróbálgatnunk, provokálnunk egymást például a munkahelyen. Nem, dehogy! Épp ellenkezőleg: a könyv középpontjában végig a kölcsönös tiszteletből és bizalmi kapcsolatból érkező egészséges kihívás áll, ami Blakey és Day szerint utat nyit a majdani valódi fejlődés irányába. A coachinghoz mint fejlesztő eszközhöz való efféle hozzáállásuk célja nem pusztán az egyéni megelégedettség vagy motiváció fokozása, hanem a teljes szervezet életképességének növelése, a vállalat hosszú távú értékteremtésének elősegítése. A könyvben bemutatott coachingszemlélet bátorságot, nyíltságot és a tényekkel való őszinte szembenézést követel mindattól, aki magáévá kívánja tenni ezt a gondolkodási módot.

A könyv alcíme: Lépjünk túl a hagyományos coachingon: a FACTS modell. És valóban, a szerzők az első fejezetet azzal a némiképp provokatív megállapítással kezdik, miszerint elérkezett az idő a tanult coaching minták megtörésére. Ügyfeleik körében azt tapasztalták, hogy bár a megszerzett coaching készségek hatékonyak voltak a vezetők kapcsolatteremtésében és a munkatársak megerősítésében, ezeket a kapcsolatokat egy keményebb piaci környezeteben, a gazdasági válság elhúzódó éveiben a vezetők nem tudták pénzügyi eredményre váltani. A könyv fő állítása: szükségessé vált a coaching készségek egy újabb szintre emelése, mégpedig egy új, nagyobb kihívást jelentő szemléletmód bevezetése révén. A szerzők szerint a coachingon belüli megújulás elkerülhetetlen, hiszen csak e megújulás eredményeképpen lehet ill. maradhat a coaching a mai kor számára is releváns, hatékony fejlesztési módszer. Állításukat ilyen és ezekhez hasonló izgalmas, az életből vett szemléletes esetekkel és coaching mintabeszélgetésekkel illusztrálják: pl. hogyan lehetett volna megelőzni a Pearl Harbor elleni japán támadás veszélyének a felismerési kudarcát? Vajon elkerülhető lett volna a 2008-2009-es bankválság és gazdasági összeomlás az egyéni felelősség felvállalása révén? Hogyan mondja ki egy céges team coaching során a coach őszintén, személyeskedés és a nevetségesség félelme nélkül, mégis megértő támogatás biztosítása mellett, hogy a “császárnak nincs ruhája”?

A második fejezetben bemutatásra kerül a támogatás/kihívás mátrix és megismerkedünk a ZOUD fogalmával, amely a komfortzónán kívüli párbeszédet jelenti. A szerzők részletezik a coaching határainak feszegetésére szolgáló FACTS modellt, amely az alábbi sarokkövekre épül:

  • Feedback – visszajelzés
  • Accountabilty – felelősségvállalás
  • Courageous goals – bátor célok
  • Tension – feszültség
  • Systems thinking – rendszerszintű gondolkodás

Noha e sarokkövek fő „üzenetei” a GROW-ban és más modellekben is megjelennek, itt még fokozottabb hangsúlyt kap a megkérdőjelező, kihívást támasztó hozzáállás a coach részéről. E hozzáállás azt is feltételezi, hogy a coaching biztonságos keretei között coach és ügyfele gyakran lép be és marad akár huzamosabb ideig is a komfortzónán kívüli térben. E térben a kihívások megfogalmazása mellett ugyanakkor elengedhetetlen a coach tudatos támogatása – e támogatás a megfelelő pillanatokban, helyzetekben történő kinyilvánítása a coach felelőssége és egyben mesteri bravúrja is. A támogatás/kihívás mátrixban döntő jelentősége van a két változó egyensúlyának. Az egyensúly fennállása esetén a folyamat a teljesítmény növekedésének irányában hat. Az egyensúly megbomlása viszont túlságosan barátságos vagy túlságosan stresszes légkört hoz létre – nyilván mindkét állapot gátlóan hat a teljesítményre. Alacsony támogatás alacsony kihívás esetén pedig tehetetlenség, apátia érzése jelentkezik.

A könyv hasznos gyakorlati ismereteket és számos konkrét fejlesztő gyakorlatot tartalmaz coachok és coaching szemléletű vezetők számára. A magyar fordításban is átjön a szöveg eredeti stílusa, amely szépen illeszkedik a mondanivalóhoz: ne finomkodjunk annyit, ne kerülgessük a forró kását. Mondjuk ki azt, aminek kint van a helye és adjuk mellé a szükséges támogatást, megerősítést is – ezzel teszünk a legjobbat a másiknak, hiszen így tanítjuk meg őt valóban szárnyalni. A könyv mindvégig gondolatébresztő marad. Rávesz, hogy vizsgáld meg a coaching stílusodat és a fejlődés érdekében bátran kérdőjelezd meg önmagad és környezeted. Olvasás közben érzed, hogy kimozdít a komfortzónádból s ezzel új perspektívát teremt. Mi itt a feszültség forrása? Egyfelől az, hogy coachként fő feladatod ügyfeled szolgálatára lenni és támogatni őt. Ennek érdekében fontosnak tartod a személyközpontúságot, a bizalom kialakítását, a biztonságos tér megteremtését és fenntartását és a „közös terület” megtalálását a coaching kapcsolatban. Másfelől viszont számodra is és ügyfeled számára is kihívást jelent, hogy képesek legyetek huzamosabb ideig a komfortzónátokon kívül maradni. Ha neked coachként sikerül megtartanod ezt a fajta egyensúlyt, akkor ezzel az élménnyel esélyt adhatsz ügyfelednek arra, hogy szembenézzen a valódi, és egyben valószínűleg elég kényelmetlen kérdéseivel is.

Noha a szerzők nem térnek el az üzleti életből vett helyzetektől, a FACTS modellben megfogalmazott szemléletmód, a rendszerszemlélet és az egyéni felelősség tudatosítása a gyereknevelés, a pedagógia vagy akár a sport terén is kiváló eredményeket hozhat. Megfelelő felkészültség, tapasztalat és tudás mellett ezekben a helyzetekben is bátran kisérletezhetünk, és tesztelhetjük hogy a kihívásfókuszú támogatás hogyan működik különféle kontextusokban.